Előző bejegyzésemben már elkezdtem a civil problémák felsorolásával foglalkozni. Most ezzel a témával folytatom, hiszen nap mint nap szembesülők azokkal a kérdésekkel, melyek a problémákat okozzák. A szervezetek szinte teljesen azonos problémával keresnek meg, méghozzá azzal, hogy ugyan szoktak pályázatokat írni, de az éppen aktuális kifog rajtuk.
Nem az adott tevékenységhez tartozó szakmai tudásukkal van a gond. Ismerik feladataik minden apró részletét. A szervezet működéséhez kapcsolódó minden feladatot el tudják látni. Viszont egy jó program kitalálásához és lebonyolításához ennél sokkal többre van szükség!
Az okozza a nehézségeket, hogy nincsenek szakmailag felkészülve egy pályázat megírására és lebonyolítására. Tudják ugyan, hogy a mindennapokban mivel foglalkoznak, hogy ez a tevékenység hogyan kapcsolódik a főbb szakmai, jogszabályi előírásokhoz, de ennél többet nem. Nem ismerik a szakma fortélyait olyan szinten, hogy a tevékenységük során alkalmazni tudják. Nincs idejük a rengeteg adminisztrációs és egyéb feladatok ellátása mellett – aminek persze a zöme a pályázatokkal kapcsolatos papírmunka – tanulni. Pedig a képzéssel még profibbakká válhatnának.
Általánosságban tapasztalom, hogy még a vezetők sem rendelkeznek a saját területükre vonatkozó ismeretekkel (legyen az bármilyen szakmai képesítés, vagy akár felsőfokú végzettség). Szerelemből kezdenek el dolgozni egy adott területen, és az évek során hozzáidomulnak a feladatokhoz, amit természetesen nem vonok kétségbe, jól csinálnak. Csak nem eléggé professzionális. Hiányoznak átfogó szakmai ismeretek az adott területről. Meglátszik a szervezetek feladatvállalásában, napi tevékenységében, megjelenésében, és egész lényében, hogy milyen színvonalon áll a szakmai tudása. Hiányoznak a hatékony ügyviteli ismeretek, a működéshez szükséges szakmai, szervezeti és annak fejlesztéséhez szükséges tudás. Hiányzik a hatékony kommunikációra vonatkozó tudás, és gyakorlat, és hiányzik a hatékony forrásteremtési technikák ismerete.
Legtöbbször szociális területen tevékenykedő szervezeteknek nyújtok támogatást, segítek a pályázatok megírásában. Itt jellemző, hogy a napi feladataik ellátásában profik, ismerik a jogszabályi követelményeket, a segítségnyújtás adminisztratív tartalmát, és annak megfelelően nagyon hatékonyan végzik munkájukat. Viszont hiába van pályázati gyakorlatuk, szakmailag nem tudják megfelelően alátámasztani igényeiket.
Ezzel párosul, hogy a támogatási rendszer átalakult az elmúlt pár évben. Megnehezedtek a feladatok. Sokkal többet várnak el a kiírók szakmailag egy adott szervezettől. Nem elégednek meg az eddigi sablon tevékenységekkel. Szakmailag szükséges alaposabban megmutatni, hogy a szervezet mire képes. Ehhez pedig szükség van a már említett tudásra. Nem csak a bevált gyakorlatot kell egy-egy pályázat során bemutatni, hanem annak mélyebb összefüggéseit is ismertetni kell, és a fontosabb stratégiai tervekhez való illeszkedést is.
Hogy ne legyen túl általános a dolog, vegyünk egy példát:
Adott egy szervezet, mondjuk a már működő programjaihoz pályázni szeretne támogatásért. Tevékenysége legyen mondjuk a női esélyegyenlőség témakörében behatárolható (bocsánat, de gender elkötelezettségem miatt ez volt az első gondolatom).
Fő profiljuk a kismamák helyzetének segítése. Ennek érdekében minden eszközt felkutatnak. Létre akarnak hozni egy családi napközit, melynek a működéséhez szükséges feltételeket biztosítani tudják, de erre támogatásra van szükségük. És itt kezdődnek a problémák.
Azt gyönyörűen bemutatják, hogy kik azok, akikre a feladatot bízzák, azoknak milyen elvárt végzettségük és tapasztalataik vannak. Felsorolják a tevékenységet, megtervezik a programokat is esetleg. De ennél tovább nem tudnak elmenni. A költségvetésnél még esetleg elbajlódnak, bár az már keményebb diónak bizonyul. Viszont nem képesek pont az említett összefüggések felismerésének hiánya miatt rámutatni, hogy ez miként és mennyivel járul hozzá a stratégiákhoz.
Nehézséget okoz már egy Gantt diagram elkészítése és egyéb módszerek alkalmazása (pl. logikai keretmátrix vagy éppen egy SWOT analízis) is. És akkor folytathatnám a sort az indikátorok meghatározásával, ami már tényleg a “kínaiul van” kategóriába esik.
Pedig pont ezek azok az elemei egy pályázatnak, amivel el lehet adni egy programot. Legfőképp akkor, ha ezeket össze is tudjuk hangolni a kitalált programunkkal, az összefüggéseket fel tudjuk sorakoztatni. És mindez természetesen a bírálók szemszögéből a legfontosabb tényező. Ha megláttatjuk az összefüggéseket, ha megragadjuk a lényeget, akkor a legtöbb esetben még a négyezer karakteres bokszok teleírására sincs szükség… Emlékezzünk csak vissza a boldog iskolaévekre, amikor a dolgozatnál nem az volt a lényeg, hogy mennyit írtunk adott témában, hanem hogy mit tartalmazott a szöveg!
